2019 augusztus 23., péntek

Táp vagy nyers? Mi a végső igazság?

Időnként mind az interneten, mind a való életben szinte vérre menő viták folynak arról, hogy melyik az ideális táplálék egy kutyának: száraztápot vagy nyers kosztot kell-e kapnia, otthon főzött eledelt, esetleg konzervet. Kényes téma ez, hiszen végső soron kedvencünk, a gyakran már családtagnak számító kutyánk egészsége, jóléte a tét, és ha kritikával illetjük mások módszereit, akkor valójában azt kérdőjelezzük meg, hogy megtesz-e minden tőle telhetőt szeretett állatáért.

Kutyatáp vagy nyers koszt?

Ahány pozitív tapasztalatot látunk-hallunk, legalább ugyanannyi negatívat is fogunk, és ez szinte minden etetési módszerre és diétára érvényes. Miért nem érdemes meglepődnünk? Egyrészt azért, mert nem gépekről beszélünk, hanem élőlényekről, számtalan egyedi eltéréssel egymáshoz képest: ami jót tesz az egyiknek, lehet káros vagy csak “nem beválós” a másiknak. Még akkor is, ha eltekintünk az emberi mulasztásoktól (például: túl gyors átállás egy merőben más jellegű diétára, lappangó betegség a háttérben, stb.)

Kutyák etetésének felosztása

A másik ok talán abban rejlik, hogy a kutyák etetésének módozatai egy egyszerű, de nem feltétlenül ideális felosztás szerint kerültek tagolásra: tápok vs. otthoni konyha. Mintha az összes száraztáp egy kalap alá lenne véve, függetlenül attól, hogy freeze dried, hidegen sajtolt vagy hagyományos technológiával készül-e, és milyen alapanyagokból. Ez a felosztás a gazdi szempontjából praktikusság, időtakarékosság szempontjából segíthet a döntésben, hiszen nem nehéz belátni, hogy a tápok megspórolják az előkészítés és elkészítés idejét.

Ha azonban a kutya vagy macska érdekeit nézzük, akkor sokkal célszerűbb lenne az adott diéta alapanyagainak minősége és a feldolgozási eljárás alapján csoportosítani, még ha a “minőség”, “minőségi” szavak már legalább annyira elcsépeltek, mint a “prémium”, “szuperprémium”, sőt, “ultraprémium” jelzők a kutya- és macskatápok esetében.

A száraz- és nedves tápoknál (konzerv, alutálkás, alutasakos) eledeleknél a pár évvel ezelőttihez képest jóval több kutyagazdi figyel már oda a száraztáp összetételére (nem csak arra, hogy mennyi benne a fehérje), nagyon helyesen. De annak még mindig kevesen néznek utána, hogy a “28% bárány” milyen eredetű forrásból származik. Összehasonlíthatatlannak tűnik egy olyan tápcsalád,

  • amelynek gyártója évek, évtizedek óta ugyanazokkal a helyi beszállítókkal, farmerekkel dolgozik együtt akik ráadásul hormonmentesen, a lehető legnaturálisabban tenyésztik az állataikat (Acana, Orijen), még a termékhiányt is bevállalva (ha nincs elég bárány, akkor nincs Acana Lamb, még ha ez bevételkiesést jelent is),
  • meg egy olyan, amelyiknél mindegy, honnan, mindegy, kitől, csak a legolcsóbban szerezzük be a szükséges mennyiséget kukoricából, csirkehúsból, stb. (sokan mások).

Ez utóbbi hozzáállásnak köszönhető az a több kutya és macska életébe kerülő mérgezéses eset, ami pár éve történt az USA-ban.

Háttérsztori:

A gyanú szerint a Kínából érkezett gabona patkányméreggel szennyeződött (olyannal, ami Észak-Amerikában már sok éve be volt tiltva). Több tucat kutyatáp volt érintett, különböző márkák, de egyazon gyártó termékei. (Ugyanis a nagy volumenben gyártó multik kiszervezik a termelést: nincs saját gyáruk, helyette más cégeket bíznak meg tápjaik előállításával. Ennél az esetnél pont egy ilyen “háttér-gyártó cégnek” sikerült mérgezett gabonát beszereznie Ázsiából, emiatt történt az, hogy sok nagynevű márka konzervei visszahívásra kerültek.) Olcsó húsnak híg a leve.

A nyers etetésnél sem sokszor kérdeznek rá, hogy ugyan már ez a nyers csirke honnan érkezett, mit kapott életében, volt-e például hormonokkal vagy antibiotikumokkal kezelve (ami nem számít különleges eljárásnak a nagyipari baromfitenyésztésben), vajon miért nem alkalmas emberi fogyasztásra. A hús drága, ezért a többség nem a hentesnél szerzi be a kutyája napi bio- öko- és boldogcsirke-húsadagját, hanem a kétes forrásból dolgozó “terítőt” várja a Tesco parkolójában a megbeszélt időpontban, hogy kedvező áron jusson szemre, szagra jónak tűnő nyers húshoz.

Háttérsztori:

Bő két éve történt nagyjából, hogy egy ilyen kereskedőt lekapcsolt a NÉBIH: kivéreztetett nyulakat árultak takarmányként (kutyakajának), holott azokat meg kellett volna semmisíteni. Természetesen a higiéniával is hadilábon álltak, ami “csak” akkor gond, ha az ember nem szeretne az olcsó nyuszihusival egy kis fertőzést is hazavinni. A nyúlvér egyébként a humán gyógyszeriparban használt alapanyag (tehát ismét felmerül a kérdés, hogy kezelték-e gyógyszerrel a nyulakat, esetleg még a megszokottakon túl is). És ez nem egyedi eset, csak nem mindenről készít a NÉBIH videót és ad ki MTI-hírt. Olcsó húsnak híg a leve.

Összefoglalás

Ebben a rövid kis írásban megpróbáltuk több szempontból is kategóriákra bontani a különböző kutya- és macskadiétákat. Említésre került két elrettentő eset, egyik a “nyersezős”, másik a “tápos” világból, és egy pozitív példát is nevesítettünk. Konklúziónk: ugyan nincs végső igazság, de tudatossággal, alapossággal tehetünk azért, hogy kedvencünk étrendje minél egészségesebb legyen. Ha Ön szerint érdemes lenne ezt a cikket más kutya- és macskatulajdonosknak is elolvasnia, nyugodtan ossza meg velük az Acanashop.hu webáruház blogjának linkjét: http://blog.acanashop.hu/ vagy a cikk közvetlen URl-jét: http://blog.acanashop.hu/2019/06/01/tap-vagy-nyers-mi-a-vegso-igazsag/, köszönjük!

Útravalóul: akár főzünk a kutyánknak, akár BARF-ozunk vagy Whole Prey diétát választunk, akár száraztáp vagy konzerv mellett tesszük le a voksunkat: legyünk Tudatos Gazdik, minden esetben nézzünk utána, és válogassuk meg az alapanyagokat!

Mert olcsó húsnak híg a leve.

Please follow and like us:

Comments are closed.
Top